Viszértágulatok /varikozitás/
A felnőtt lakosság több mint 20%-át érinti a visszerek abnormális tágulata, az ún. varikozitás, ami eleinte mint “kozmetikai” probléma merül fel, később azonban a tágult véna már komoly, figyelmet igénylő tüneteket is okozhat. Ezek a tünetek a már nem kielégítő vénás keringés következményeként lépnek fel. A visszértágulat elsősorban az alsó végtagokat érinti, de előfordul a test egyéb helyein is. A vénás keringés romlására utaló és a visszértágulattal együttjáró tünetek lehetnek a nyugalmi állapotban, rendszerint éjszaka jelentkező görcsök a vádliban, vagy tompa, alsó végtagi fájdalom, az ún. “nehéz láb” vagy “ólomláb” érzés és/vagy a boka ill. a boka körüli terület duzzadása, ödémásodása.
A megromlott vénás keringés, a vénás vér pangása egy későbbi szakaszban már olyan mérvű lehet, amely lehetetlenné teszi a láb elégséges tápanyaggal és oxigénnel történő ellátását. Ennek a következménye először a bőr felszínének lilás elszíneződése, majd esetleges fekélyesedése. A rossz vénás keringés szövődménye lehet még, hogy a visszértágulatokban pangó, gyakorta megalvadt vérben különböző kórokozók szaporodhatnak el, amelyek következménye egy érszakasz, ill. környezetének gyulladása. Amennyiben ez a gyulladásos folyamat a mély vénákban fordul elő, akkor a láb olyan mérvű elhalásához vezethet, amelynek – sajnos – gyakori következménye az amputáció. A visszértágulatok előrehaladottabb állapotban már a vérrög /thrombus/ keletkezésének veszélyét is magukban hordozzák, aminek eredménye lehet életfontoságú erek elzáródása /pl. tüdőembólia/. Azonnali orvosi figyelmet érdemel, ha a lábban váratlanul erős, feszítő érzést, a bőr hőmérsékletének megemelkedését érezzük, ill. ha a láb hirtelen elszíneződését tapasztaljuk.
A varikozitás kialakulásának okai még nem tisztázottak minden vonatkozásban. Valószínűsíthető azonban, hogy részben genetikai hajlam is állhat az okok mögött, ill. hogy a betegség kialakulása két tényezőre vezethető vissza: az érfal feltehetően genetikai eredetű elgyengülésére és az érfal belső rétegét képező endotél-simaizom sejtrétegek helytelen működésére, aminek következménye az ún. vénás billentyűk nem kellő zárása is. A billentyűk a perifériás vénák belsejében található simaizom-nyúlványok, amelyek funkciója a vénás vér visszaáramlásának a megakadályozása. A legújabb vizsgálatok azt látszanak bizonyítani, hogy e “billentyű-funkció” meghibásodása feltételezhetően az, aminek döntő szerepe van a tágulat kialakulásában. A nem záró billentyűk ugyanis lehetővé teszik, hogy a “normális” irányba /a szív felé/ haladó vér visszafolyjon a visszér adott szakaszán, ahol turbulencia, és így megemelkedett helyi nyomás alakul ki, ami hosszú távon kitágítja az érintett érszakaszt.
A viszérbetegség kezelése – a súlyosabb esetekben szükséges sebészeti megoldásokon túl – részben az értágulat fizikai “elnyomásával” /pl. gumiharisnyával/, részben pedig az endotél-simaizomra ható gyógyszerek és véralvadásgátlók segítségével történik. Megjegyzendő, hogy fontos a láb tornásztatása, mozgatása, mivel a visszérben történő normális áramlásban nagy szerepe van a láb izmainak is. A legújabb kisérleti eredmények alapján úgy tűnik, hogy a billentyűk működőképessége javítható az ún. NOS-enzim aktiválásával, pl. arginin bevitellel, ill. hogy az antioxidánsok ugyancsak segítenek visszértágulat esetén. Utóbbi szintén két okra vezethető vissza: az antioxidánsok /bizonyos flavonoidok, pl. egyes bogyósokban, mint az áfonyában, a berkenyében található antocianidinek/ részben szintén fokozzák a NOS-enzim műkösését, de egyben gátolják is a kollagén leépítését, mely leépülés közrejátszik az érfal elgyengülésében, a visszértágulatok kialakulásában.
Dr. Mészáros László
orvos-biokémikus
Megjelenik: Patika Magazin / 2007. január /
